Az õsmagyar hitvilág rendkívül gazdag különbözõ lényekrõl szóló mondákban - nem hiányoznak a tündérekrõl szóló mesék sem.
Ami a tündér szó eredetét illeti, egyik valószínû eredete, a "tûnni" ige, ami kifejezheti a tündéri természet fel- majd eltûnõ jelenségét. Erre utalnak az olyan szólásmondások, kifejezések is, mint "eltûnt, mint a tündér", "tündér szerencse", "tündér világ".
Másik lehetséges eredete a szónak a "tündöklõ", "tündöklik" kifejezések, melyek a tündérek világának pompájával, a tündéri fénnyel, szépséggel, boldogsággal hozható összefüggésbe.

A régi néphit Erdélyt tartja a tündérek lakhelyének, ahol a néphagyomány egyébként a mai napig számos várat régen tündérek által lakottnak vagy általuk építettnek tart. Ezek a régi várak az aranyi, dévai, kecskekõi, firtosi, tartodi, torjai és a kolozsvári várak.
A tündérek társas viszonyban élnek, és érdekes, hogy a mondák többnyire csak tündérlányokról mesélnek, férfiakat csak nagyon ritkán emlegetnek.
Az egyik legfontosabb jellemzõje a magyar tündérlegendáknak az arany szín központi szerepe - lépten-nyomon találkozunk sarkig érõ aranyhajú tündérekkel aranyos ruhában. A tündérek "Arany Boldoghonban" élnek és arany oroszlán áll õrt a palota kapujában, ahol minden aranyból van. Az Aranyka, mint tündérnév is meglehetõsen gyakori.
Mindez valószínûleg az idillszerû életkörülményeket hivatott szimbolizálni. Az Arany Boldoghonba a réz, ezüst és arany erdõkön át vezet az út, ahol a fákon ragyogó csillagok teremnek, ezüst források folynak, és ahol a varjúkárogás is rigódal. A palota ablakaira madarak repülnek és énekükre a tündérek táncra kelnek. A tündérgyermekeknek ajkára az égbõl csöpög a tej és bölcsõjük hóból és napsugárból van. Ha könnyeznek, szemükbõl gyöngy hull és ha mosolyognak, ajkaikról rózsák.
Másik szembetûnõ jellemzõje a magyar tündérmeséknek a hetes szám fontossága. Legnyilvánvalóbb erre utaló jel, hogy tündérhon hetedhét országon, hét tengeren, vagy hét világon is túl található - ez az "útleírás" mondhatni rendszeres a magyar tündérmítoszokban. Néhány más hasonló kifejezés még a "hét mély völgy" és az "égig nyúló hét hegylánc".

Tündérországba mindazonáltal csak nagyon ritkán juthat el halandó, ehhez a tündérek kegyeltjének, választottjának kell lenni, és akkor is csak kemény próbák kiállása és megingathatatlan hûség tanúságtétele után juthat el hozzájuk. Aki hûtlenséget mutatott, varázslattal visszaküldték és gyakorta sanyarú pásztoréletmódra ébredt fel az ilyen, soha nem tudván, hogy került ki tündérhonból.
A monda viszont azt tartja, hogy régen a tündérek éjjelente rendszeresen átjártak a mi világunkba Csallóközben, mikor annak még nem ez volt a neve, hanem Macskarév. Egy öreg fûzfa alatt terítették meg asztalukat, és bárki csatlakozhatott hozzájuk, és annyit szedhetett, amennyit akart és miután fölállt, a tündérek sarujából aranypor hullott a nyomába. Miután egy gazember egyszer hálátlanul viselkedett a tündérekkel, azok nem jöttek többet. Amíg a tündérek erre a helyre jártak, annyira szép volt, hogy "aranykert"-nek hívták, de miután eltûntek, Csallóköz lett a neve.
Más legendák szerint a hajdani erdélyi tündérvárakban idõközönként a mai napig megjelennek néha a tündérek, akik az adott várban laktak. Így a Mezõbánd melletti Pogányvárban kilencévente megjelenik két tündér, a Déva várában lakott tündér pedig hétévente tér vissza.