következő oldal -->

Nyomtatás!

Vágás a könyvtárba. Buffy beront.

Buffy:   Oké, mi a fene folyik itt?

Giles:   (a polcok közül) Tessék?

Buffy:   Hallott a halott srácról, ugye? A halott srácról a szekrényben.

Giles:   (előlép) Igen.

Buffy ledobja a táskáját az asztalra, és felmegy a lépcsőn.

Buffy:   Csak mert az a legkülönlegesebb dolog, hogy a srácnak van két ici-pici lyuk a nyakán, és az összes vérét lecsapolták. (odaér Giles-hoz) Nem különös? Tudja, mi folyik itt, ugye?

Giles:   Ettől féltem.

Buffy:   Nos, én nem! Ez az első napom! Én attól féltem, hogy lemaradok az osztálytól, hogy nem szerzek barátokat, hogy a frizurám nem elég divatos. Nem gondoltam, hogy vámpírok vannak a suliban. És tudja mit? Nem is törődöm vele.

Giles:   Akkor mért vagy itt?

Buffy:   Hogy megmondjam magának, hogy… nem érdekel, mert… nem, és… már beszéltem magával, úgyhogy… Viszlát! (megfordul, hogy elmenjen)

Giles:   Fel… Fel fog támadni?

Buffy:   Ki?

Giles:   A fiú

Buffy:   Nem. Ő csak egy egyszerű hulla.

Giles:   Ez biztos?

Buffy:  Ahhoz, hogy az ember vámpírrá váljon, ki kell szívniuk az összes vérét. Aztán az egyént megitatják az ő vérükkel. Ez az egész egy nagy szívás. Legtöbbször a vámpírok csak megölik az áldozataikat. Miért beszélek még mindig magával?

Buffy megfordul és lemegy a lépcsőn. Giles a korláthoz megy.

Giles:   Tényleg nincs fogalmad róla, mi folyik itt, vagy igen? Azt gondolod ez csak véletlen egybeesés, hogy éppen te is itt vagy, ugye? Ez még csak a kezdet?

Buffy:   Ó, mért nem hagynak az emberek egyszerűen békén engem?

Giles:   Mert te vagy a Vadász. (lejön a lépcsőn) Minden emberöltőben születik egy Vadász, egyetlen lány az egész világon, a Kiválasztott, aki egyedül olyan erővel és ügyességgel rendelkezik, amivel meg tudja ölni a vámpírokat…

Buffy:   (bekapcsolódik és félbeszakítja) … olyan erővel és ügyességel rendelkezik, amivel meg tudja ölni a vámpírokat, megállítani a gonosz elterjedését bla, bla, bla… Köszönöm, már hallottam.

Giles:   Igazán nem értem ezt a hozzáállást. Te… elfogadtad a sorsod, akötelességed, vámpírokra vadásztál már azelőtt…

Buffy:   Persze, és ugyanazt csinálom itt is, aztán továbbálok, mi?

Giles:   Miért vagy ebben a városban? (bemegy az irodájába)

Buffy:   Mert csak két órányi autóút Neiman Marcustól?

Giles:   Ássunk egy kicsit mélyebbre a hely történelmében. Találhatsz ott egy… egy tartós és meglehetősen páratlan eseménysorozatot. Most, azt hiszem, ez az egész terület misztikus energiák központja lett, (visszajön négy könyvvel) és ezek a dolgok vonzódnak valami felé, ami… ami… amit máshol nem találni. (lepakolja a könyveket az asztalra)

Buffy:   Mint a vámpírok.

A könyveket kezébe adja egyenként, miközben kiírja belőlük a szörnyeket és démonokat.

Giles:   Mint a zombik, a vérfarkasok, a lidércek, a démonok, mint minden amitől féltél, hogy az ágyad alatt lehet, de azt mondtad magadnak, hogy a nap fényében nem mernek majd kijönni. Ezek mind valódiak!

Buffy:   Mi? Ezt a szöveget a TimeLife-ból szedte?

Giles:   Ööö, i-igen.

Buffy:   Megvette a mobilt?

Giles:   Ööö, csak a naptárat.

Buffy:   Tök jó. Rendben van. Előszöris, én vagyok a Vadász. Másodszor, visszavonultam. Hé, tudom! Mért nem öli meg őket maga?

Giles:   én egy figyelő vagyok, nem vagyok elég ügyes…

Buffy:   Jaj, ne már! Csak egy karó a szívbe, egy kis napfény… Csak olyan, mintha maga beleesne egy gerendába.

Giles:   Egy… egy Vadász vadászik, egy Figyelő…

Buffy:   Figyel?

Giles:   Igen. Nem! (leteszi a könyveket) Ő… kiképzi a Vadászt, hogy… felkészíti a…

Buffy:   Felkészít mire? Hogyan rúgassam ki magam a suliból? Hogy hogyan veszítsem el a barátaimat? Hogy hogyan pocsokoljam el az egész életemet a harccal, és nem mondhatom el senkinek, mert akkor veszélybe sodrom őket? Rajta! Készítsen fel!

Egy percig csak bámulnak egymásra. Buffy sóhajt, megfordul és felháborodottan elhagyja a könyvtárat. Giles habozik egy pillanatig.

Giles:   (magának) Francba!

Buffy után fut. Xander kijön a polcok mögül.

Xander:   Mi?

Vágás az előcsarnokba. Giles utoléri Buffy-t.

Giles:   Ez csak rosszabb lesz!

Buffy:   Mi lesz rosszabb?

A falhoz irányítja Buffy-t és halkan beszél vele.

Giles:   Az élőhalottak bevonulása, a… természetfeletti események, ez az egész évek alatt épült föl. Ez az oka annak, hogy itt vagy és, hogy ez most van!

Buffy:   Mert most költöztünk ide anyával.

Megpróbálja kikerülni Giles-t, de ő a karjával megállítja.

Giles:   Valami jön, valami… Valami történni fog itt. Hamarosan!

Buffy:   Ejha, maga bizonytalan?

Giles:   Nem! A jelek… még nincs itt, pont ahogy mondtam. Ez az a hely, ahol döntő misztikus változás lesz. Nem most, de hamarosan. A napokban. Vagy még korábban.

Buffy:   Jaj, ne már! Ez Sunnydale! Hogy élne meg itt egy gonosz?

Vágás az iskolán kívülre. A kamera leereszkedik néhány bokor mögé, és a föld alá merül a Mester búvóhelyére. Mindenütt gyertyák. A vámpírok a fáklyáknál gyülekeznek. A kamera körüljárja a helyet, miközben Luke kántál. Luke-nál megáll.

Luke:   Az alvó felébred. Az alvó felébred. Az alvó felébred. Az alvó felébred, és a világ vérezni fog. Ámen!

Buffy szobája. Azt a ruhát nézegeti, amit a Bronze-ban fog viselni. A csillogó fekete szerelését tartja maga elé, és megnézi magát a tükörben.

Buffy:   Szia! Én egy nagy kurva vagyok. (a kék virágos ruhát tartja maga elé) Hello! Szeretnél egy „Az Őrtorony” másolatot? (lejjeb tartja a ruhát) Jobb lesz, ha ezt veszem fel.

Az anyja bemegy a szobájába.

Joyce:   Szia, kicsim.

Buffy visszarakja a ruháit a szekrénybe.

Buffy:   Szia!

Joyce:   Ööö, mész valahová?

Buffy:   Aha, egy klubba.

Joyce:   Ó. Lesznek ott fiúk is?

Buffy:   Nem, anya. Ez egy apáca-klub.

Joyce:   Hát, csak legyél óvatos.

Buffy:   Az leszek.

Joyce:   Tudod, azt hiszem, itt tényleg tudunk csinálni valamit. A pozitív energiáim határtalanok… Talpra kellett állítanom a Galériát… Ööö, itt legalább látszik az ég éjszaka.

Buffy:   Nagyszerű.

Joyce:   Ó, és az az iskola… nagyon jó oktatási környezet, pont erre van szükséged.

Buffy:   Hát, tulajdonképpen…

Joyce:   Jaj, nem tanítanak sokat. Tudom, hogy tizenhat éves vagy, és mindent elolvastam már arról, hogy a tanulást nem szabad erőltetni.

Buffy az ágyhoz megy, és kiterít pár ruhát az ágyra.

Joyce:   Ez nehéz. Új város, meg minden… Nekem is az. Próbálok a munkába temetkezni. (megfogja Buffy kezét) De nem a munka az egyetlen.

Buffy:   Tudom.

Joyce:   Rendes lány vagy, Buffy, (megsimogatja a haját) csak túl sok bajba keveredtél bele. De ez már mind mögöttünk van.

Buffy:   Igen. Mostantól fogva csak élőkkel fogok lógni. (elengedik egymás kezét, és Buffy felveszi az ágyról a ruháit) Úgy értem az élettel teliekkel. Azokkal.

Buffy visszaindul a szekrényéhez visszás arckifejezéssel.

Joyce:   Hmm. Oké. Érezd jól magad.

Vágás a valamivel későbbi éjszakába. Buffy egy sötét utcán sétál, amikor valaki feltűnik mögötte. Buffy észreveszi, hogy követik. Tovább sétál, aztán gondol egyet, befordul egy sikátorba, és körülnéz, hová bújhatna el. Egy macska nyávog fel és belerúg pár dobozba, miközben elszalad. Buffy észrevesz valamit a feje fölött. Angel befordul a sikátorba, de nem látja Buffy-t. Lassan továbbsétál, miközben a kamera Buffy-t mutatja, aki egy rúdon áll kézen az út fölött. Amikor Angel elmegy alatta, Buffy előrelendül, és hátbarúgja. Angel a földre esik, Buffy pedig az egyik lábát a mellkasára teszi.

Angel:   Ööö. Valami baj van, kisasszony?

Buffy:   Igen, van egy. Mért követsz engem?

Angel:   Tudom, mire gondolsz. Ne aggódj. Nem harapok.

Buffy hátralép, és hagyja Angelt felállni, de a támadóállást megtartja.

Angel:   Az igazság az, hogy azt gondoltam magasabb vagy, vagy hatalmas izmaid vannak, vagy valami ilyesmi. Bár igazán gyors vagy. (megmasszírozza a nyakát)

Buffy:   Mit akarsz?

Angel:   Ugyanazt, amit te.

Buffy:   (felegyenesedik) Oké. Mit akarok?

Angel:   (Buffy-hoz lép) Megölni őket. Megölni mindet.

Buffy:   Bocs, de ez így nem igaz. De te csak őrködj és öld őket helyettem is. Amit én akarok, az az egyedüllét.

Buffy eltökélten folytatja útját.

Angel:   Tényleg azt hiszed, van választásod? A Pokol Szájánál állsz. És nyitva van.

Buffy megáll, megfordul, és Angel-re bámul. Angel benyúl a kabátjába, és kihúz belőle egy kis dobozt.

Angel:   Ne fordíts hátat neki. (odadobja neki a dobozt) Készen kell állnod.

Buffy:   Mire?

Angel:   A Lakomára.

Buffy:   Ki vagy te?

Angel:   Legyen elég annyi… hogy egy barát. (kezd elmenni)

Buffy:   Igen? És mi van, ha én nem akarok még egy barátot?

Angel:   (visszafordul) Nem mondtam, hogy a tiéd.

Elmegy. Buffy egy pillanatig utánanéz, aztán kinyitja a dobozt. Egy ezüst kereszt, és –lánc. Kiveszi, és még egy pillantást vet arra, amerre Angel elment.

Vágás a Bronze-hoz. Emberek érkeznek, és találkoznak. Buffy nyakán ott lóg a kereszt. Az ajtóhoz megy, ad egy kis pénzt a kidobófiúnak és bemegy. A ’Spring Monkey’ a ’Belive’-et játsza, a táncparkett tele van emberekkel. Buffy egy egészen picit mozog a zenére. Lát egy srácot, aki felé int, ő visszainteget, de észrevesz valakit a háta mögött, aki szintén visszainteget. Visszahúzza a kezét, és zavarba jön. Megkeresi a bárpultot, és ott találja Willow-t.

Buffy:   Hello!

Willow:   Ó, szia!

Buffy megkerüli őt, és leül a mellette lévő bárszékre. Willow feléfordítja a fejét.

Willow:   Szia.

Buffy:   Kivel vagy?

Willow:   Egyedül. Azt gondoltam, talán itt találom Xander-t.

Buffy:   Ó, ti jártok?

Willow:   Nem, csak barátok vagyunk. Régebben jártunk is, de szakítottunk.

Buffy:   Miért?

Willow:   Ellopta a Barbie-mat. (Buffy zavartan néz) Ó, csak öt évesek voltunk.

Buffy:   Aha.

Willow:   Igazság szerint én nem sokat randizom… mostanában.

Buffy:   Miért nem?

Willow:   Hát, amikor együtt vagyok egy fiúval, olyan nehéz valami jót mondani, vagy… vagy valami vicceset, meg minden. Alig jön ki valami a torkomon, úgyhogy inkább továbbmegyek.

Buffy:   Ez nem olyan rossz.

Willow:   De, az. Szerintem a fiúkat jobban érdeklik azok a lányok, akik tudnak beszélni.

Buffy:   Hmm, te mostanában tényleg randiztál.

Willow:   valószínűleg ez neked könnyen megy.

Buffy:   Hát, igen.

Willow:   Úgy értem, nem nézel ki valami szégyenlősnek.

Buffy:   Hát, az én filozófiám… Akarod egyáltalán hallani?

Willow:   Aha!

Buffy:   Az élet rövid.

Willow:   Az élet rövid!

Buffy:   Nem valami eredeti, elismerem, de igaz. Mért pazarlod az idődet azzal, hogy félénk és aggódó legyél minden sráccal, és ugyan mi van, ha nevetnek rajtad? Ragadd meg a pillanatot, mert lehet, hogy holnap már halott leszel.

Willow:   Ó, hát ez… érdekes.

Buffy felnéz, és meglátja Giles-t a fölső emeleten.

Buffy:   Ööö, mindjárt visszajövök. (feláll, hogy elmenjen)

Willow:   Ó, nem baj, nem kell visszajönnöd.

Buffy:   (mosolyog) Mindjárt visszajövök.

Willow:   (magának) Ragadd meg a pillanatot.